Több mint három hete súlyos harcok folynak Ukrajnában, a menekültek száma már március közepén átlépte a három milliót, a szomszédunkban humanitárius katasztrófa alakult ki, ezek a borzalmak pedig olyan szintű összefogásra indították a Szatmár megyei lakosságot, amire talán még soha nem volt példa.

Alapítványunk az első naptól kezdve bekapcsolódott a segítségnyújtásba. Csakúgy mint a tűzoltóknál, amikor megszólal a sziréna, mi is ugrottunk és tettük azt, amire éppen szükség volt.
A halmi határátkelőhelyen is nagyon sokan érkeztek az országba, a határátlépésnél önkéntesek segítették, segítik a menekülteket, de hamar kiderült, hogy gyakran el is kell szállásolni az érkezőket, akik már napok óta nem aludtak, s csak egy biztos helyet akartak, ahol nemcsak lehajthatták a fejüket, de biztonságban érezhették magukat, és lehetőségük adódott a zuhanyzásra, tisztálkodásra, a gyerekeik ellátására. Tudni kell ugyanis, hogy szinte minden egyes esetben gyerekekkel érkeznek a menekülők, többnyire sok gyerekkel, hiszen van, amikor egy-egy nőre a rokonok, testvérek, barátok is rábízzák a csemetéjüket. Több generáció menekül egyszerre: nagymama, lány és unoka együtt. Ilyen helyzetben, túl a megható aggódáson — mert nem lehet, hogy az ember erre ne reagáljon, ne vegye a szívére, lelkére — komoly szervezést igényel, hogy a szükséges segítséget biztosítani lehessen számukra. Ezért az első dolgunk az volt, hogy gyorsan szálláshelyeket alakítottunk ki az alapítvány ingatlanaiban: ma már három ingatlanban összesen negyven helyet biztosítunk a vendégeknek. A csapatunkban csak így hívjuk őket, a hozzánk érkezőket, mert a menekült az megbélyegző, illetve a vendégeket mindig tiszta ágy, ágynemű, terített asztal kell, hogy  fogadja, még ha ezt nap mint nap tennünk kell. Valóban menekülnek, az nem kétséges, de ők a vendégeink. Munkatársaim úgy érzik, hogy egy más minőségben tudnak most segíteni. Eddigi 25 éves működésünk alatt megtették azt, amit terveztünk, a szatmáriaknak szánt stratégiai vagy fejlesztő projektjeink arra irányulnak, hogy változtassunk az életminőségükön itt, Szatmár megyében, most pedig ismeretlenekkel szolidáris emberként kell helytállnunk. Most az a feladat, hogy megmutassuk, miként tud egyik ember a másiknak tapintatosan és okosan segíteni, amikor az földönfutóvá lesz.

Jól segíteni pedig nem egyszerű, mert ezek az emberek nagyon nehezen nyílnak meg, hiszen annyi tortúrának voltak kitéve, hogy most már annyira bizalmatlanok általában az emberekkel szemben, hogy nem egyszer előfordult az is, hogy nem mertek be se lépni az ingatlanunkba, inkább az állomáson töltötték az éjszakát. A döntésüket pedig tiszteletben kell tartanunk, semmit nem erőltethetünk rájuk. Ez egyébként már a határon is így működik. Az önkéntesek, akik az alapítványunk nevében információval látják el a halmi határátkelőnél érkezőket, szintén elmondják, hogy mik a lehetőségek, ukrán nyelvű információs lapokat osztanak, amelyből megtudják, hova térhetnek be, milyen segítségre számíthatnak és megbízhatnak-e a felajánlott segítségben, de a döntés náluk van.

Nyelvi akadályok is adódnak, akkor van igazán gond, amikor csak ukránul beszélnek az érkezők, de annyiféle nemzet jött már át a halmi határátkelőn, hogy az angol nyelv sokszor segített, egyszer-kétszer pedig a német nyelv is jó szolgálatot tett. Munkatársaink közül többen is beszélnek németül vagy angolul, de amikor az ukránról van szó, akkor segítséget kellett kérnünk: kézenfekvő volt, hogy elsőként az alapítványunk szervezésében orosz nyelvtanfolyamot tartó tanárnőtől kérjünk segítséget, de már önkéntesek is jelentkeztek, akikre szintén számíthatunk szükség esetén, és ott az új technika is, a mobiltelefonon vannak applikációk, amelyek megkönnyítik a kommunikációt, tehát ezt az akadályt is sikerült elhárítani.

A hetek óta tartó folyamatos segítségnyújtás során kétfajta igényt ismertünk fel: a menekültek egy részének sürgősségi elszállásolásra, meghallgatásra és eligazításra, személyre szabott tanácsadásra van csak szüksége, de érkeznek olyanok is, akik már tartósan — egytől három hónapig — szándékoznak itt maradni, addig, amíg rendezik az okirataikat, hiszen annak hiányában nem tudnak továbbmenni, ha pedig úgy döntenek, hogy átmenetileg vagy végleg Szatmáron kezdenének egy új életet, ehhez is segítséget tudunk nyújtani számukra.

A háború elől menekülők elszállásolása mellett a határátkelőhelyeken biztosított segítségnyújtásból is kivesszük a részünket: a halmi határátkelőnél az érkezők eligazodását segítő információkkal szolgálunk önkénteseink által (köztük a Halmi Polgárnesteri Hivatal munkatársai), együtt a Máltai Szeretetszolgállattal, és mindezt összehangolva a Szatmár Megyei Prefektusi Hivatallal és a Sürgősségi Helyzetek Felügyelőségével (ISU). Bekapcsolódtunk abba a megyei szintű együttműködésbe, amely állandó jelenlétet biztosít egy erre a célra létrehozott közösségi média-csoportban, így rögtön eljut azokra a helyekre az információ, a kérés, ahova kell és ahonnan a szükséges segítség érkezhet. Mivel nagyon sokan csak átutazóban érkeznek Szatmárnémetibe, a petei határátkelőnél ezrével jelentkeznek az országból való kilépésre az ukrajnai menekültek, az itt szolgálatot vállaló önkénteseknek is segítünk. Egy másik szervezettel (Asociatia AFCC) közösen segítjük a sorban állókat. Mindazoknak, akik Magyarország felé veszik az irányt sokszor 10–12 órát kell állniuk a határon, gyerekekkel, nagyszülőkkel, kutyákkal, macskákkal. Számukra a partnerszervezetünk révén élelmet, vizet, gyümölcsöt, édességet, higiéniai szükségcikkeket és állateledelt is biztosítunk, mert ott éppen erre van a legnagyobb szükség.

Mindezeken túl pedig van még egy másik oldala a segítségnyújtásnak, amikor szervezett módon juttatjuk el a szükséges szállítmányokat Ukrajnába. A Szatmárnémeti Polgármesteri Hivatallal együttműködve, karöltve a Máltai Szeretetszolgálattal, W&J céggel és a Maurer Alapítvánnyal már tudtunk kijuttatni műszaki felszereléseket Kárpátaljára — Szatmárnémeti testvérvárosába, Beregszászra, az ottani szükségek szerint, most pedig következnek újabb szállítmányok, hiszen nagy szükség van élelemre, fertőtlenítőszerekre, kórházi felszerelésekre és fogyóeszközökre. Legutóbb 3500 kg élelmiszert indítottunk útjára Kievbe, és bízunk benne, hogy célba érve segít az ottani nélkülözésben.

A továbbiakban is az állami intézményekkel és a helyi civil szervezetekkel együttműködésben látjuk megvalósíthatónak a segítségnyújtást, és ezentúl is ott fogunk bekapcsolódni a menekülteket támogató munkába, ahol csak kell. Ugyanakkor végtelenül hálásak vagyunk annak a nagyon-nagyon sok szatmárinak, civilnek és vállalkozónak egyaránt, aki pénzbeli és termékek nagylelkű adományozásával, önkéntes munkával járultak hozzá ahhoz, hogy hatékony segítséget tudjunk biztosítani a bajban lévőknek. Különösen hálásak vagyunk a németországi (Arnstorf-beli) alapítóink gyors segítségéért, akik komoly pénzbeli háttért biztosítanak, ugyanakkor közösségi gyűjtéssel és abból származó 4 kamionnyi segély elküldésével hatékony támaszai lettek humanitárius akcióinknak.

Még nem tudjuk, mit hoz a holnap, hogy mikor mire van szükség, de fontos, hogy legyünk felkészülve és tudjuk, hogy kire számíthatunk, ha segítséget kell nyújtanunk. Aki úgy érzi, hogy az idejéből tud felajánlani, az alapítvány közösségi oldalán jelentkezzen önkéntesnek. Nem vagyunk elegen és mindig kell még egy plusz segítő kéz, aki viszont nincs abban a fizikai állapotban, hogy ezt megtegye, mindenképpen imádkozzon értük. A szatmáriaknak pedig azt üzenjük, hogy ebben az időszakban sem távolodtunk el az állandó támogatottjainktól, az alapítvány programjait rendületlenül folytatjuk. Még nincs vége, de jó tudni, hogy nem vagyunk egyedül a megélt szolidaritásban.